[big brother is watching you]

pont olyan kiszámítható leszek, mint a tévék karácsnykor, szóval ott nézheted a denis, a komiszt, a sissit meg a kívánságkosárt, itt meg olvashatod a szokásos évvégi visszatekintést. iden majdnem el is felejtettem, K. ügynök hívta fel rá a figyelmemet.

január

szóval eléggé elmélyült a konfliktus. olyan mondatok is elhangzottak, hogy:
– azt hiszem, kiteszem a szűrödet a hóra!
meg ez:
– három és fél év alatt nem volt gond a nyálas puszijaimmal?
– messze vagyunk még a három és fél évtől!
– miért?
– egyre messzebb vagyunk mi attól!
és ilyet is mondott:
– száraz ajkamat orcához érintem.
(…)
biztos én vagyok a köcsög, de kéjes örömmel tölt el az érzés, hogy én azon töröm a fejem, melyik újabb könyvet kezdjem el, miközben a kis csoporttársaim azon kepesztenek, hogy legyen még egy vizsgaidőpont valszámból, és hullámzásban tőrnek ki a face-en, hogy bár egyszerre, de lesz egy utolsó lehetőség átmenni programozásból és adatbázisokból.

február

K. ügynök megjegyzése a parkolási bírság csekkjének kitöltése közben:
– Ha tudnák, hogy meztelenül töltöm ki, megfeleznék a büntetést.
(…)
láttad a hivatali patkányok című filmet?
jó neked, mert én abban szereplek, minden munkanapon van egy elég kemény jelenetem.

március

kb két hete K. ügynök összeszedett egy parkolási büntit. szergejben nem volt apró, a mobil parkolásra t-faszom meg azt írta vissza, hogy a tranzakció nem hajtható végre.
azt hittem, ezzel egy jó darabig le is tudtuk a közadakozás ránk eső részét.
francokat. szombaton sikerül egy szexi kerékbilincset összeszedni. már mikor megálltunk, akkor sem voltunk biztosak benne Zs-vel, hogy ez így okés-e, mert volt ott egy tábla, hogy rakodási terület, de nem volt egyértelmű a dolog. de végül is sietünk, jó lesz az. kétszer is fordultunk, mire felvittünk mindent a lakásba, és szerintem a kis gecik ott állhattak a sarkon, mert az első forduló után még nem volt bilincs, második forduló után már volt bilincs.
tényleg kurva veszélyesek voltunk mi ott Zs-vel a társadalomra, örvendjetek, hogy nem kereszteztétek az utunkat!
úgy kellett ez, mint szar a zsebbe.

április

aki izgulna, annak elmondom, hogy
1 – szergej is szerepel a street view-n. aki megtalálja, azt elviszem egy körre.
2 – a földrengést átaludtuk, tehát még az sem helytálló, hogy az ijedtségen kivűl semmi bajunk nem esett.
brékó brékó
(…)

K ügynök, a lehető legfelháborodottabb, legmérgesebb, legszámonkérőbb hangon, az előszobában, a nyitott szekrényajtó előtt, ahol a porszívót, partvist, lapátot tartjuk:
– gyere ide, de azonnal!
– jövök! (nyilván azonnal ugrottam)- ezt miért így kell ide berakni, hogy itt dülöngéljen, nyikeljen-nyakoljon össze-vissza? – mutat mérgesen a vasalódeszkára, amit néhány napja én tettem vissza, majd a nyomaték kedvéért, még meg is rángatja.
– miért, hogy kell ide berakni?
– öööö…ja, én is így szoktam.
itt csendben visszaültem a kanapéra.

* K. ügynök megjegyzése: most azt fogják hinni, hogy egy boszorka vagyok. nem az.

május

szerintem az nagyon aranyos, hogy K. ügynök kópéságnak hívja a fejem tetején, a forgómnál felálló hajam.

június

idén két 5 kredites tárgy is volt, operációs rendszerek és programozás (java). történelmire sikerült ezek miatt ez a május/június, ugyanis első alkalommal kellett szembenéznem az ETR-ben egy egyessel. ráadásul mindjárt kettővel is a fent említett kurzusok neve mellett. igaz oprendszerekből csak a gyakorlat nem sikerült, ott is az ubuntu részben botlottam meg, win serverrel nem volt gond.
és a vége:
eu gazdálkodás: 5
operáció kutatás: 5
operációs rendszerek: 3
programtervezés: 2
statisztika: 4
titkosítás és adatrejtés: 3
(…)
az én kedvesemet ugyan nem a farkasok nevelték, de az én kedvesem.
szóval K. ügynök olyan lány, aki mindig pénteken cserél törölközőt, még akkor is, ha aznap elutazik. kéthetente vasárnap van ágyneműcsere, ezt be is szokta írni a naptárba. néha beáll feledékenységből a zuhany alá melltartóban. csak egy szavamba kerül, és már hozza is nekem a csokis sütit a mekiből. ha a világ dolgairól akarok neki mondani valamit, előtte mindig meg kell kérdezni tőle, hogy ugye tudod ki az a szenes andrea, d. tóth lászló, pelczné gáll ildikó, mert ő ezeket nem szokta tudni, mert őt ezek nem érdeklik. este lefekvés előtt megkérdezi, hogy be vagyunk-e zárva, miután kétszer már megkérdezte, hogy be vagyunk-e zárva, és természetesen ő zárt be minket. végtelen sok órát ül mellettem, amikor gyakorolunk a php-t/java-t, és volt, hogy veszekedtünk is ezeken, mert én türelmetlen voltam. és sokszor jobban örül a kettesemnek, ötösömnek, mint én. bármikor bármit kiszámol fejben pillanatok alatt. fél minden állattól, aminek 4-nél több lába van, különösen ha ezek a lakásban vannak. mindig nagyokat sikolt olyankor is, amikor kevésbé lenne indokolt, például amikor leejt egy szalvétát, vagy eldől egy doboz, vagy ha egy 4-nél több lábú állatot vesz észre. ezzel persze engem mindig jól megijeszt. aztán K. ügynök még olyan is, hogy amikor én viccből azt mondtam neki, hogy csak idegesíteni akartam, akkor elpityeredik, mert az ember nem akarhatja, hogy a szerelme ideges legyen. ha mondom neki viccből, hogy milyen jó lenne, hogy amíg én ülök az íróasztalnál és tanulok, addig ő bekenné a hátam meg megmasszírozná, ő ezt komolyan veszi és meg is teszi. esténként be szokta kenni a sarkincámat, hogy puha legyen, és mindig úgy alszunk el, hogy fogjuk egymás kezét.
szóval ilyen az én kedvesem, és ezért ő az én kedvesem és ezért vagyok én az ő kedvese.
jobban jártam, mint az a borostás, szemüveges gyerek, abban a lefosott kilométerkő sapkában.

július

tegnap voltam futni. erre valami állat úgy nyakon csípett, hogy szó szerint a bepisilés határán voltam. tudod milyen, amikor tábortűznél a lábara esik a parázs? na, nekem olyan volt a nyakamon, csak egész este tartott és K. ügynök mérése szerint 8 cm-es volt.ma voltam futni. megtámadott egy kutya. befordultam egy parkba, amikor csórikám meglátta, hogy szaladok. ő meg utánam. végül megbeszéltük, hogy inkább mindenki menjen a maga dolgára.
holnap menjek-e futni?
(…)
hétvégén voltunk a már szokásosnak mondható horgászaton. most kicsit újítottunk és nem agostyánra mentünk, hanem szarvas mellé, a holt-körösökhöz. fasza kis apartmanunk volt, nagy udvarral, ahol lehetett sütögetni, tollasozni, heverni, és a telek végében, ha kinyitottad a kerítést, ott volt maga a víz, stéggel, náddal, tavirózsával, mindenféle vízi izével.
este arra aludtunk el, hogy brekegnek a békák, hajnalban arra ébredtem, hogy csiripelnek a madarak.
mondjuk a kettő között gábor barátom meg jó hangosan hányt.

augusztus

a négynaposon az őrségben voltunk. láttunk árpád kori templomot árpád kori freskókkal, láttunk fazekast köcsögöt csinálni, láttunk fekete disznókat, akik olyan kövérek voltak, hogy a homlokuk nem attól volt ráncos, hogy gondterheltek lettek volna. ettünk és vettünk finom sajtot, olyan ízesítéssel, amit el sem tudsz képzelni. és persze beszereztük a szokásos diópálinkát a butykosba. a köcsögölő fazekas anyukája csinálja, és hidd el, te még olyan finomat nem ittál, mint az.
szergejjel egyébként is történt baj. mikor odafelé tartottunk, akkor sikerült egy baleset részeseivé válni. szerencsénkre és a jó istennek köszönhetően nem történt senkinek semmi baja és minket ért a legkisebb kár. az M7-esen belassult a forgalom, majd megállt. K. ügynök fékezett, a mögöttünk lévő autós is, ám az utána érkezőnek már nem sikerült megállnia, így a középső autóba belehajtott és belénk tolta. mikor kiszálltunk a kocsiból, csak a leghátsó autót láttuk magunk mögött és nem is értettem, mi történt. az egy corsa volt, teljesen eltűnt az eleje, légzsák nyílt, szergejnek meg ehhez képest „csak” a hátsó lökhárítója sérült. később tudtam meg, hogy mindez köszönhető a középső autó vezetőjének, aki amikor észlelte az ütközést, jobbra húzta a kormányt és így megváltozott az ütközés szöge.
azért izgalmas volt, mert mikor kiugrottam az autóból, csak azt láttam, hogy finom kis lángocskák nyaldossák a corsa motorháztetejét. a kezemben volt egy palack ásványvíz, azzal oltottam el. azt hiszem, ritkán fordul elő ebben az országban, hogy piros szőlő ízű vöslauer vízzel szabnak gátat a tűznek.
(…)
az egyik, hogy szergej hivatalos fotózáson esett át, a világhálón is megtekinthető az egy képből álló portfólió, csak a rendőrség honlapjára kell felmenni. mondjuk ahhoz képest, hogy nánási pál mennyiért dolgozik, szerintem elég jól jártam.

szeptember

ma futás közben megelőztem egy biciklist.
jó, egy öreg bácsi volt, nem egy hajtás pajtás, de megelőztem!
(…)
azért az meglehetősen jó érzés, hogy egy hónappal ezelőtt két (ingress) portál közötti 200-250 méter fájt, most meg 7 és fél kili simán megvan két megállóval.

október

szóval hollandia jó volt, pedig mindent megtett azért, hogy ne érezzem így. az időjárás rémesen szar volt, még a helyiek szerint is kritikán aluli volt.
K. ügynöknek nem volt sok újdonság, hisz ő lassan 10 éve évente kétszer látogat ide, de szerintem ő is jól érezte magát. mivel a nővérééknél laktunk, így kevésbé volt turistáskodás jellegű az ott tartózkodás és így több hétköznapi dologgal találkozhattunk, mintha idegenként érkeztünk volna meg egy szállodába. ennek is, annak is megvan a maga előnye. rengeteget sétáltunk, jöttünk mentünk, és sokat bicikliztünk.

november

ez az első születésnapom, amikor anyám is felköszöntött.
33 éves vagyok.
(…)
gyerekjátékokat nézegettünk bevásárlás közben. arra jutottunk, hogy nagyon nehéz egy kislánynak értelmes játékot venni. én nem voltam az a tipikus kislány. jobban érdekeltek a társasjátékok, a bicajozás, bármi, ami nem baba volt.
én: – remélem, ha lányunk lesz, olyan gyerek lesz, mint én voltam.
K. ügynök: – leszbikus?
én: – nem. de akár az is lehet, mindegy is nekem, hogy mit csinál.
K. ügynök: – hát nehéz is lenne tiltani neki.
én: – megkérdeznénk tőle, hogy ezt hogy képzeled, hát ezt láttad itthon?!

december

azt hiszem, meghoztam életem, de mindenképpen az elmúlt 10 év egyik, ha nem a legnehezebb döntését.
megkönnyebbültem, ugyanakkor tagadhatatlanul tele vagyok félelmekkel, de várom is a jövőt. bizonyos értelemben fáj is és tuti meg fogom gyászolni ezt az egészet, de amikor csak ellenérvek vannak és érvek nincsenek a maradás mellett, ráadásul lehetőséged is adódik arra, hogy tovább lépj, nem szabad maradni.
közel tíz év után felmondtam a munkahelyemen.

[két férfi egy eset]

meglehetősen szürreális élményben volt tegnap részem. bírósági tárgyalásra idéztek be, mint tanú.

eleve úgy indult a történet, hogy 11-re voltam beidézve, majd értesítettek telefonon, hogy inkább 16-én 11-re menjek. a tárgyalás persze 16-án 10-kor kezdődött. a behívóban az szerepelt, hogy két órás időtartamú lesz a szeánsz. nem volt egy bonyolult ügy, ennek ellenére az első tanút a tárgyalás kezdete utáni második órában hívták be. én kerültem utoljára sorra, a 10 órás kezdéshez képest én kettő óra után jutottam szóhoz.
ahogy ott sétálgattam, unalmamban elkezdtem böngészni a tárgyalótermek előtti papirosokat, hogy hol milyen ügyet tárgyalnak. megelőző távoltartó végzés, garázdaság, kábítószerrel való visszaélés, csalás büntette.

azért az ember, még ha tanúként is idézik be egy tárgyalásra, azért kicsit remeg a gyomra. közben meg jöttek-mentek a bv-sek vezetőszáron hozva, bilincsbe verve delikvenseket, és ezek olyan vidáman és könnyedén társalogtak az őrzőikkel, mint amikor te összefutsz a lépcsőházban a közös képviselővel, vagy a sarki kisközértben a szomszéddal. én meg be vagyok fosva, hogy pontos válaszokat adjak, és világosan fogalmazzam meg a mondanivalómat.

aztán volt olyan, hogy jön a két őr, az egyikre rákötve egy fickó. angolul mondja neki, hogy megyünk a második emeletre. majd odafordul a mellette levő egyenruháshoz, hogy hú, képzeld, tök izgalmas ügyre megyek, pénzhamisítás. a 204-ben. az meg: ó, hát én most csak egy betörésre megyek, de majd felugrok akkor, mert az engem is érdekel.

[royal flush]

az informatikus így ötöst kap kontrollingból.
K. ügynök soha ilyen büszke nem volt rám az elmúlt 5 félévben, pedig igazán szokott örülni a jó jegyeimnek. de ez a ctrl + u őt is levette a lábáról.
van már egy másik ötösöm is, az meg információ biztonság 1-ből. azt mondjuk tisztességesebb úton szereztem meg.

nem vagyok egy vizsga előtt izgulós tipus, nyilván ez is segít nekem. de lassan kezdek idegessé válni, ugyanis olyan szerencsém van a legtöbb megmérettetés alkalmával, hogy azt egyszer vissza kell hogy vegye a sors.

12 December, 2013 15:12

azt hiszem, meghoztam életem, de mindenképpen az elmúlt 10 év egyik, ha nem a legnehezebb döntését.

megkönnyebbültem, ugyanakkor tagadhatatlanul tele vagyok félelmekkel, de várom is a jövőt. bizonyos értelemben fáj is és tuti meg fogom gyászolni ezt az egészet, de amikor csak ellenérvek vannak és érvek nincsenek a maradás mellett, ráadásul lehetőséged is adódik arra, hogy tovább lépj, nem szabad maradni.

közel tíz év után felmondtam a munkahelyemen.

Azt hiszem igen dühös lehetnék amiatt, ami velem történt, de nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb, és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát, hülye kis életem minden percéért.
amerikai szépség

[material girl]

hétfő este megint azzal szembesültem, hogy mindenkiben értetlenséget vált ki, hogy K. ügynök és én hogy kezeljük a pénzügyeinket.

alapvetően az a koncepció, hogy nincsenek közös pénzügyeink. nincs közös kassza, nincs közös boríték, amibe mindenki beleteszi a havi fizetését és költjük. mind a kettőnknek vannak ilyen téren rossz tapasztalatai.

az én két korábbi kapcsolatomban egyértelműen minden közös volt. az egyikben zömében az enyém volt a közös, mert a másik félnek minimális bevétele volt. egyetemre járt nappali tagozaton. alkalmi munkái voltak, plusz néha a szülei segítettek. (ami mondjuk számomra megalázó volt, mert azt éreztem minden egyes alkalommal, amikor adtak 5-10-20 ezer forintot, hogy ők megmondták, hogy ha ők nem lennének. és valóban így is viselkedtek. úgy, hogy én akkor is fixen és keményen dolgoztam. csak a lányuk nem.) a másik kapcsolatom pedig eleve úgy indult, hogy itt-ott-amott adósságai voltak a másik félnek. nem keresett rosszul, de nem volt megfelelő egyensúlyban a bevételi és kiadási oldal. én viszont szeretek kevesebbet költeni, mint amennyi a bevételem. számára érthetetlen fogalom volt a félretett pénz, a megtakarítás, az előrelátó tervezés. ha volt a pénztárcájában egy nagyobb bankjegy, akkor egy parfümmel, ruhával, cipővel állított haza. emiatt örökös szélmalomharcnak éreztem az anyagi helyzetünket, hisz amint kicsit kényelmesebbé válhatott volna a helyzet, azonnal beiktatott egy nagyobb kiadást.

persze az is világos számomra, hogy ezekben, ha csak úgy, hogy nem tettem ellene semmit a viták, veszekedések elkerülése végett, én is partner voltam. megfizettem rendesen a hülyék adóját.

K. ügynök is látta, hogy egy kapcsolatban mekkora feszültséget tud okozni a pénz kérdés.

baráti társaságban is látom, hogy vannak olyanok, akik az easy come, easy go elvet vallják, mások szinte forintra kiszámolják a költéseiket, mert nem tehetnek mást, és olyan is van, aki meglehetősen jól áll anyagilag (szuper autó, ház, évi több hónap amerika, kanada, ázsia, jól működő saját cég) és ugyanígy forintoz, pedig hát nem kéne neki. mások vagyunk.

nálunk úgy működik a dolog, hogy ha színházba megyünk, K. ügynök fizeti az ő jegyét, én az enyémet. ha baráti sörözésre megyünk, mindenki rendezi a saját fogyasztását. ha nyaralni megyünk, felezzük a költségeket. persze nincs fillérezés, nem gyártjuk a kiadási listákat, és nem külön kérjük egy vacsora után a számlát a pincértől. egyik alkalommal egyikünk fizet, másik alkalommal a másikunk. és teljesen jól működik a dolog. soha nem volt kínos elosztani egy számla végösszegét, megmondani, hogy nincs most nálam ennyi, később odaadom. sőt, olyan is van, hogy ha a boltban nincs a másiknál annyi, akkor kifizetjük a másik helyett a számlát.

ugyanakkor nincs abból feszültség, hogy ki hogy intézi a saját kiadásait. ha akarom, akkor félreteszem a pénzem, ha akarom, akkor megvehetek magamnak egy drágább cuccot, ha akarom, akkor fasságokra is elkölthetem a pénzem.

K. ügynök tesója, amikor megtudta, hogy nincs közös kassza, feltette a kérdést, hogy de hol van a felelősségvállalás. nem hiszem, hogy az lenne a felelősség vállalás, hogy közösek a kiadásaink, pénzügyeink. az a felelősség vállalás szerintem, hogy mindenfajta kötelezettség nélkül is kitartunk a másik mellett. talán ez nem mindenki számára érthető, és talán én sem a legközérthetőbben írtam itt le, de abban biztos vagyok, hogy azért, mert a lakásba bevitt minden bankjegyen nincs rajta mind a kettőnk neve, azért még felelősség teljes a mi kapcsolatunk. sőt…

vannak, voltak közös terveink, céljaink, sokat ezek közül már meg is valósítottunk.

azt, hogy mennyire szeretem őt, hogy jó mellette felébredni, hogy szeretem azt, hogy akár 5 perc alatt képes visszaaludni, hogy imádom a görbe ujjait, hogy még 4 év után is szeretem a haja illatát, nem befolyásolja az, hogy mennyit keresek, és ő mennyit keres. (merthogy, még megdöbbentőbb dolog következik, mi még ezt sem tudjuk a másikról, hogy mennyi a fizetése. persze 4 év után az ember azért sejti, ez egyértelmű.)

attól nem fogom jobban vagy kevésbé szeretni. ugyanakkor azt tudom, hogy nem egy kapcsolatot őröltek, felőröltek az anyagiak. és azt is tudom, milyen megalázó azon vitatkozni, hogy okosabb lett volna ezt megvenni ahelyett, és hogy kié legyen a kanapé, a tévé, meg a bocis kisbögre.

vélhetően a mi kapcsolatunkban is el fog jönni az a pont, amikor ebben a tekintetben is összekötjük az életünket, de azt semmiképpen nem akarjuk, hogy ez kössön össze.