Hónap: 2014. november

[on the road again]

/ interdimenzionalis / 3 hozzászólás

s akinek nincs elég baja, az csinál magának.
unatkozik? vegyen mosómedvét!
ugye év elején nagy nehezen felálltam a munkahelyemről és 10 év után azt mondtam, akkor itt és most lett elegem.
a váltás bizonyos szempontból beváltotta a reményeimet. az elmúlt 10 hónapban a kezdeti egy-két hetet leszámítva nem volt egy olyan nap sem, hogy túlóráznom kellett volna. nekem, akinek állandóan két jegyű volt a havi túlóráinak a száma, meglehetősen furcsa volt, hogy negyed ötkor simán felállhatok és eljöhetek. ez rettentő jó és nagyon nagy segítség volt a szakdolgozat megírásában (is). kemény munka ám az is, hogy azon dolgozz, hogy ne legyenek mínusz óráid.
ugyanakkor elég hamar éreztem, hogy ez a munka nem nekem való. egy idomított majom némi fegyelemmel is képes arra, amit itt a napi feladatom. ráadásul a szervezet, tekintettel arra, hogy ez egy majdnem állami cég, egyre inkább kezdett olyanná válni, amivel én nem tudok azonosulni. ez igaz volt a célokra és a tervekre is. számomra az is megdöbbentő volt a korábbi munkahelyem után, ami egy holland multi volt, hogy itt mennyire szervezetlen volt sok minden.
amikor idejöttem januárban az volt a terv, hogy akkor kb. egy év, míg lediplomázok, aztán keresek egy normális állást. ha meg bejön, akkor persze a “b terv” az volt, hogy maradok. nem jött be. az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy az a kollégám, akivel a leginkább szeretek együtt dolgozni, a főnököm is felmondott. leültünk beszélgetni, és akkor elkezdte sorolni, hogy akkor ezt is neked adom át, meg ezt is, meg ezt is, meg ezt is… sem a feladatait nem akartam átvenni, pláne annyi pénzért, amennyit most hazahozok, sem nélküle nem akartam ott maradni, mert az világos, hogy ez az osztály nélküle működésképtelenné fog válni nagyon gyorsan.
a főnököm szájából elhangozott az ígéret, hogy ha lesz valamilyen lehetőség, akkor szól. ezek persze a legritkábban szoktak realizálódni, így úgy voltam vele, hogy ez jó érzés, hogy ilyet mond, de ezt felírhatom a kéménybe korommal.
ehhez képest pár nappal később egy este kaptam egy sms-t tőle, hogy érdekel-e egy állás a cégnél, ahova megy. hát hogy a viharba ne érdekelne. elküldtem az önéletrajzomat, tetszett nekik, behívtak, gondolom lehengerlő voltam az interjún, mert két napra rá ajánlatot kaptam tőlük. és olyan ajánlatot, amit nehéz lett volna nem elfogadni.
szóval nem elég a vizsgaidőszak, államvizsga, védés, ilyesmi, ami egyébként is elég intenzív és izgalmas időszak, én még épp ennek a közepén fogok kezdeni az új helyemen.
hogy milyen lesz, nem tudom. nincs bennem hurráoptimizmus, épp ellenkezőleg: kis félelem is van bennem, tartok tőle, nehogy megint úgy járjak, mint a jelenlegi munkahelyemmel jártam. azt ugye nem lehet tudni, hogy ott milyen lesz, mi lesz, stb. csak azt tudom, itt milyen. ez nem az én helyem.
remélhetőleg sokat fogok tudni tanulni, ugyanis kilépek a bankszektorból és átállok a másik oldalra. meglehetősen furcsa lesz, hisz soha nem dolgoztam nem pénzintézetben.

[everything is allright]

/ interdimenzionalis / Hozzászólás

meglehetősen régen nem írtam. ennek legfőképpen megint a suli volt az oka. pontosabban a szakdolgozat.
mostanra befejeztem (az nem írom, hogy elkészültem vele), le is adtam. nagy tanulság, hogy miután kinyomtattad, beköttetted, utána már ne olvasgassad, mert hiába olvasta át ezerszer is a konzulensed, K. ügynök, te magad is, még mindig fogsz benne hibát találni. elírást, szóismétlést, ilyesmi. ennek ellenére én elégedett vagyok vele, és némiképp magammal is. a határidő előtt majd’ két héttel adtam le. a dokumentáció tanulsága szerint nem csak a szakon, de a karon is elsőként.
azzal nem tudok továbbra sem mit kezdeni, hogy a csoporttársaimnak, felnőtt, önálló, lassan diplomás, egyik másik lassan másoddiplomás embereknek komoly gondot okoznak alapvető dolgok. van egy facebook csoportunk, ott persze közzétettem, hogy leadtam a szakdogát, milyen fasza nekem. azóta telefonon, messenger-en, e-mailen keresztül folyamatos fogadóórát tartok, hogy akkor most hogy is? a témabejelentő az mi? honnan tudom kinyomtatni? de nem találom a nyomtató ikont. hol köttessem be? (nyilván a szakdolgozat köttető boltban) és akkor köttessek elé egy üres oldalt vagy ne? a TO-n kell leadni? (nem, a kiadóban) mikor van nyitva a TO? (ez az információ egyrészt ezerszer be lett linkelve a facebook csoportban, másrészt a főiskola honlapján is fent van. informatikus lesz és nem tudja az internetet használni???) mit írjak a kötéskor a megrendelő lapra? ha nincs otthon cd-m, akkor az is jó, ha dvd-n adom le az elektronikus példányt? ha még nem hagyta jóvá a konzulensem, attól még beköttethetem? (ha sok pénzed van, persze)
és ezek a kérdések mind egytől egyig elhangzottak… nem, nem gondolom azt, hogy én milyen rettentően értelmes és fénylő elméjű lennék, de azért ezeken még 3 és fél év után is megdöbbenek, hisz ezek a problémák azért nem olyan komolyak, mint egy nasa holdraszállás. mindegy, mi K. ügynökkel ezeken azért jókat szoktunk mulatni.
ha alaposan belegondolok, akkor csak hetek kérdése, és itt az államvizsga (január vége) meg a védés és a diplomaátadó (február eleje). jó lesz azért ott talárban meg kalapban feszíteni.