Hónap: 2015. november

[nyünnyögési]

/ interdimenzionalis / Hozzászólás

keveset írok, pedig biztos jót tenne.

amiről mostanában szól az élet, az a folyamatos változás. és – bár a változás jó is lehet – én nem szeretem a változást.

két évvel ezelőtt felmondtam a munkahelyemen, amely azért már régen nem az én helyem volt, és azóta már a harmadikat új munkahelyem van. én hagytam ott mindegyiket, de egyik sem volt az én helyem, ha már ezt használtam korábban is.
a jelenlegi, ahol épp most dolgozok minden racionális megfontolás és átgondolás után is a lehető legideálisabb. anyagilag, szakmailag és a ranglétrát tekintve is előre lépés. olyan területen dolgozhatok, ami új számomra, emiatt rengeteget tanulhatok, és én őszintén hiszek, és a tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy minél többet tudsz, annál többet érsz. ráadásul ez egy olyan pénzügyi terület, ami – a többivel ellentétben – épp nincs hanyatlóban, épp ellenkezőleg és figyelembe véve a jelenlegi hazai és nemzetközi trendeket, ez még egy jó darabig így is maradhat. a cég gondolkodása és hozzáállása, a vállalati ideológia is nagyon szimpatikus. a kollégákra, mind a közvetlen, mind a távolabbiakat is csak dicsérni tudom, segítőkészek, megoldáskeresőek, nyitottak, befogadóak, figyelmesek, és emellett szakmailag is emberileg is olyanok, akikkel mindig is szerettem együtt dolgozni.
ugyanakkor én érzelmileg még nem érkeztem meg. remélem, eljön ez az idő is.

közben lelkesen készülök a nyelvvizsgámra. itt is már a harmadik nyelvtanárt koptatom. az első pár hónap után lepasszolt. az iskolaév kezdetével visszatértek korábbi tanítványai, s én nem fértem bele az idejébe. aztán kifogtam egy őrül nőt. azon kívül, hogy kissé degenerált volt, és mintha minden egyes alkalommal zavartam volna, mikor órát tartott (annak ellenére, hogy nyilván nem ingyen jártam hozzá), még csak komolyan sem vette az egészet. ráadásul, ha nem épp szépirodalmi szinten (és ebben nincs semmi túlzás) adtam vissza az adott mondat tartalmát magyarul, akkor jókat kacagott rajtam. amikor harmadik vagy negyedik órája semmi mást sem csináltunk, csak archeológiai folyóiratból fordítottunk, akkor kicsit elegem lett. végül találtam egy kislányt, akihez nem sok bizodalmam volt, de mindegy között a legprofibb.

a harmadik nagy dolog a mi kis humán reprodukciós projektünk. egy darabig kissé reménytelennek tűnt a dolog. engem az is elkeserít, hogy nincs itthon egyetlen szervezet sem, mely segíteni tudna tanácsokkal, ötletekkel, információval. sem hivatalos szervek, sem bármilyen más szervezet vagy alapítvány. pedig nem hiszem, hogy egyedül lennénk az országban ezzel a problémával. adott rengeteg meleg, lmbtq, meg ki tudja milyen szervezet, még van kifejezetten meleg családokat összefogó szervezet is, de vagy egymáshoz irányítgatnak vagy fülük botját sem mozgatják a megkeresésünkre. nem, nem a sült galambot szeretnénk a szánkba, egyszerűen szeretnénk tudni, milyen lehetőségeink vannak.
a másik nagy kedvencem, aki jön, és kioktat, hogy mit lehet csinálni, és kiderül, lófszt sem tud semmiről. például hülyének néz, “hát csak be kell menni egy klinikára, és ott megcsinálják”, s amikor felvilágosítod, hogy ez már nincs így, akkor eloldalog.
mindenesetre most úgy tűnik, egyre inkább haladunk a célunk felé.

és elindítottam egy ilyet is:
https://www.instagram.com/gebra365/