Hónap: 2014. január

[helyi farmer]

/ interdimenzionalis / Hozzászólás

Jethro Tull agronómus (1674 – 1741. február 21.) a vetőgép és a lóvontatású kapa feltalálója, társaival a norfolki négyes vetésforgó kidolgozója, a tudományos szemléletű modern mezőgazdaság angol úttörője az ipari forradalmat megelőző időszakban.

[2014 – a fény éve]

/ interdimenzionalis / 1 hozzászólás

szóval már több, mint egy hete az új munkahelyemen dolgozok. féltem tőle nagyon, hisz már amikor felmondtam, azt gondoltam, nehéz lesz ez.
hát egy cseppet sem volt az. a korábbi munkahelyemen sorba történtek olyan dolgok, amik egyértelműen megerősítették, nincs mit remélnem. az emberek nem változtak, különös tekintettel a csoportvezetőmre és a láblógató kollégákra. a helyzet is egyre kétségbeejtőbb, de ez már nem az én dolgom. alapvetően számot vetve a két állás között, nagyon kevés pozitívumot tudok felsorakoztatni a korábbi mellett, az pedig pár név lenne, akiket igazán megszerettem ott. de az egy munkahely, és azért mert vannak páran, akikkel szeretek együtt dolgozni, akik közel állnak hozzám, azért nem érdemes maradni.
itt az új helyen vannak furcsa és szokatlan dolgok. de semmiképpen sem rosszak. nyilván itt sem fenékig tejfel az élet, és a kerítés sincs kolbászból, meg sok ilyen általános okosságot el lehet mondani, de számomra megdöbbentő a különbség.
eleve a korábbi helyen nyomták az open space office-t ezerrel, aminek nem is értem a lényegét. azon kívűl, hogy olcsóbb, semmilyen más előnye nincs. zajos, zsúfolt, nem lehet rendes hőmérsékletet teremteni, zavarnak, zavarod a másikat, stb. ott mondjuk még ennél is rosszabb volt a helyzet, mert a légkondi rendszeresen büdöset fújt, vagy nagyon meleget, nagyon hideget, levegőtlen volt, napközben is sötét volt, annyira össze voltunk zsúfolva, hogy telefonálni nem lehetett a helyemen ülve, mert minden behallatszott.
na, itt ez nincs. eleve saját irodánk van, ami azt jelenti, hogy csak mi öten ülünk egy saját szobában. ez világos, levegős, tágas. nyithatók az ablakok, így bármikor van friss levegő. igen, nevetséges, de hidd el, ez nagy dolog.
a kollégák kedvesek, türelmesek, segítőkészek. és nem csak az a négy, amelyik itt ül velem, és akikkel közvetlen munkakapcsolatban leszek/vagyok, hanem sokan mások is. múlthéten kétszer is megállítottak a folyóson ismeretlenek (akiknek bemutattak, de nyilván nem emlékeztem rájuk), hogy hogy érzem magam, milyen, és ha bármiben kell segítség, szólhatok nekik is!
furcsa, hogy egyetlen egy feladatom van, és azt kell ellátni. nem kell kapkodnom a tesztelés, fejlesztés, könyvelés, mnb-kommunikáció, ügyfél-kommunikáció, riportok, és itt-ott az ölembe hulló feladatok között. nincs túlóra, nincs be nem fejezett feladat, nincs kapkodás, nincs rémület, nincs emberhiány, nincs nagy nyomás.
szóval úgy tűnik, nem csak az a része volt helyes a döntésemnek, hogy felmondtam, hanem az is, hogy elfogadtam ezt az ajánlatot.
szerencsém volt, mert nem kerestem állást, hisz időm, alkalmam sem volt rá. engem kerestek meg az állással. pont, mint amikor K. ügynökkel egybeszerelmesedtünk. és ráadásul azt sem akartam én, hiányzott a fenének, ahogy ezt sem akartam. úgy voltam vele, itt?, egy ilyen helyen?, nem nekem való. aztán valahogy mégis megtörténtek a dolgok. és nagyon remélem, hogy amennyi örömöt és boldogságot kaptam K. ügynöktől, annyi sikerem lesz itt is.
az én életemben úgy látszik, a nagy dolgok, a nagy váltások mindig úgy történnek, és úgy alakulnak jól, ha én elsőre nem akarom olyan nagyon.

/ interdimenzionalis / 1 hozzászólás

megírom K. ügynöknek, hogy most hallottam ezt a muzsikát, és nagyon tetszik:

csemer boogie – je veux l’aventure

erre mi a válasza:

“én a chery chery lady-t hallgatom most”

remélem érzi mindenki, hogy meglehetősen eltér a zenei ízlésünk.