olyan, hogy holland konyha, nem létezik. olyan viszont igen, hogy holland konyhakultúra.
mit értek ezalatt? azt, hogy tulajdonképpen klasszikus holland étel nem nagyon van. ugyanakkor a konyhájuk semmiképpen nem hasonlítható az angolhoz, mely lássuk be, kicsit unalmas, ízetlen, semmilyen. nagyon változatosan étkeznek a hollandok. egy olyan országról beszélünk, amely elég komoly gyarmatosító volt, komoly hajózási, kereskedelmi központ, és szinte az egész világgal kereskedett, és jelenleg sok bevándorló él az országban. ez nagyon nagy hatással volt az étkezésükre. török, görög, indiai, arab, olasz, spanyol, indonéz, kínai, japán, afrikai ételek szerepelnek egy átlagos holland család étlapján. nincs olyan város, ahol ne találnál egy kóser és/vagy halal termékeket forgalmazó boltot. gyakorlatilag nincs olyan élelmiszer, ami beszerezhetetlen lenne.
nagyon sok zöldséget is fogyasztanak, nyersen, salátaként, párolva, főzve, pürésítve. sokféle szószt is fogyasztanak. nem állnak meg a klasszikus mustár – kecsap – majonéz szentháromságnál.
mivel tulajdonképpen a tengerben élnek, alapvető eleme a táplálkozásuknak az összes tengeri élelem. hering, angolna, osztriga, kagyló, tőkehal, tonhal, rák, bármi. (erről nem sokat tudok mondani, mert én ezektől beteg vagy, csak ha a szagukat megérzem).
jellemző a holland konyhára, hogy fognak valamit, bepanírozzák, kisütik, adnak mellé egy kis sült krumplit és valamiféle szószt. részben panír alapú a konyhájuk. mi lehet az a valami? például kolbász (hasonló, mint nálunk a krinolin), húsok, de a legfinomabb a sajt (kaassoufle). a sajtot variálják mindenfélével. baconnel, hússal, sajttal, zöldségekkel.
sok-sok fűszert használnak. nem mennyiségben hanem számban sokat. ugye a magyar konyha arra épül, hogy végy egy kiló sót, négy kiló borsot, három kiló csípős paprikát 15 deka húshoz (és általában ezt a pár fűszert, maximum még majoránnát). nos náluk ez inkább úgy zajlik, hogy van sok száz féle fűszerük, és gyakorlatilag mindegyiket használják. nem alapvető dolog, hogy sokat használjanak, az sem, hogy minél többfélét egy ételhez, inkább a változatosságra építenek.
nagyon sok konyhakész vagy félig konyhakész alapanyagot lehet kapni, amiket hazaviszel, és nem kell bajlódni az aprítással, mosással, hanem csak sütőbe/fazékba rakod, és kész. és ami a legszebb az egészben, hogy ezek is pont olyan egészségesek, mintha te magad végezted volna el az előkészítést. nincs tele sóval, tartósítószerrel.
sajtok. nincs olyan sajtvariáció, amit hollandiában ne találnál meg. gondolj a legelvetemültebb kombinációra, ízesítésre, érlelésre, készítési metódusra és bemész egy közepes méretű sajtboltba és tádám, ott van előtted! sörben érlelet, wasabis, chilis, trüffeles (ami szerintem a szarvasgomba, csak ők így hívják), korianderes, fokhagymás, zelleres, köményes, kék sajt, zöld sajt, fekete sajt, gouda, camabert jellegű, lágy, kemény, 6 hónapos, 1 éves, 3 éves, 5 éves, és mindezek kecske, juh, tehén, pasztőrözött és farmtejből készült változatban. és még ki tudja hány ezer félét nem soroltam fel.
eleve imádni való dolog, hogy vannak kifejezetten sajtboltok. de ott nem csak színre, illatra alapozva tudsz választani, hanem íz alapján is. gyakorlatilag bármelyik sajtot megkóstolhatod. és nem néznek rád mérgesen, amikor még a harmadik kóstoló után is azt mondod, hogy akkor abból a negyedikből is szeretnék. sőt, ránk kifejezetten tukmálták, hogy ebből is, abból is.
a csomagolás egy egyszerű közértben is olyan, hogy ha ügyesen bontod ki, akkor vissza tudod zárni, és kis műanyag lapocskát csomagolnak minden sajt mellé, rajta a nevével és pár szóval, hogy ha sajttálat készítesz, akkor csak beleszúrod, és mindenki látja, mivel is van dolga. a sajtboltokban pedig a klasszikus papírba csomagolástól kezdve egészen a vákuumos csomagolásig bármit kérhetsz. ez utóbbi előnye, hogy még a lágysajtok is elállnak benne 2-3 hétig, de az 5 éves sajtok akár 1 évet is kibírnak benne, anélkül, hogy felbontás után bármilyen minőségromlást tapasztalnál. sőt, tőlünk megkérdezték azt is, hogy honnan jöttünk (amerikainak néztek minket elsőre), mert attól függően, hogy hova utaztatjuk a sajtot, annak megfelelően csomagolják be, hogy a belépésnél ne legyen gond.
az árak nagyon nagy intervallumban mozognak, mert láttunk 10 deka sajtot 10 euróért, és láttunk 50 dekát 5 euróért.
érdekes, hogy feltüntetnek minden sajton egy számot, ami a sajt zsírosságára utal. vannak 40-es, 45-ös, és még 50+-os sajtok is. ez azt jelenti, hogy 40, 45 vagy több, mint 50% zsírt tartalmaz a sajt.
nagyon édesszájúak. jellemző, hogy a sima, egyszerű vajas kenyeret is hagelslag-gal eszik, ami apró, kenyérre szórható csoki (vagy nem csoki, hanem más cukorból készült) darabkák (olyasmi, mint amit a nagymamáink tortadíszítésre használnak). sok mogyorókrémet esznek. van a klasszikus mogyoróból készült (nutella jellegű), és van a földimogyoróból készült. az amerikaiakkal ellentétben ezt is olyan édesre készítik, hogy én például alig bírtam megenni. de nem csak sajtot készítenek a sok-sok tehéntejből, hanem rengeteg féle joghurtot, tejes alapú édességet. az egyik tipikus tejes dolog a vla. sűrű, pudingszerű édesség (kicsit a nálunk kapható danette-hez tudnám hasonlítani, de annál is sűrűbb).
az egyik legfurcsább édességük, ami valójában nem is mindig édesség, az az engelse drop. hasonló, mint nálunk a medvecukor. ez készül édes és sós(‼!) változatban is. K. ügynök szerint ezt senki nem szereti, csak a hollandok. nekem a sóshoz volt szerencsém. beteg nem lettem tőle, de önként nem fogyasztanám, csak apokalipszis esetén.
interdimenzionális plazmavető 