[váratlan utazás]

ez egy uzenet meg abbol az idobol, amikor alig par honapos volt a kapvsolatunk.
mar ekkor gondolhattam volna, hogy az en kacskaringos, girbe-gurba eletemet vegre valaki egyenes mederbe tereli.

[2191]

6 évvel ezelőtt fél hat felé a hősök terénél a 105-ös busz megállójában találkoztunk. megnéztük a felvonulási téren az arc kiállítást, ezután elmentünk és a liszt ferenc téren ittunk egy sört. felszálltunk a metróra, elzötyögtünk a déliig, én adtam neki egy céges repi tollat, ő meg nekem egy 100-ast, mert nem volt elegendő apróm a volánbuszra. aztán én felszálltam a vonatra, és hazazötyögtem. másnap leveleztünk, de nem volt túl nagy az összhang. végül, főleg az ő nyomására abban maradtunk, hogy találkozgathatunk, de maradjunk csak barátok.
nos, azóta eltelt hat év, és azóta is együtt vagyunk. azt gondolom mindkettőnk nevében mondhatom, hogy boldog és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. akadnak félreértések, súrlódások, de az mindig segít megoldani a problémákat, hogy igyekszünk nem ellenségként, hanem társként gondolni a másikra a konfliktusok közepette is, olyan partnerre, aki segít a nehézségek közös cipelésében.
ami viszont szerintem a legjobb kettőnkben, hogy nagyon sokat és jókat tudunk együtt nevetni. hasonló a humorérzékünk, hasonló dolgok szórakoztatnak minket. K. ügynök jegyezte meg pár napja, hogy milyen jó, hogy még ennyi idő után is ilyen jókat tudunk mulatni együtt.
szóval 2191 napot töltöttünk együtt, ami nem csak 72 hónap, 6 szilveszter, egy olimpia, két focivébé és egy európa bajnokság, meg 3 kézi eb és vb, 6 bl döntő (melyből kettőt a győr nyert), hanem sok minden más. és pont sok minden más az, ami zamatot ad ennek az időszaknak. például 5 munkahely váltás kettőnknek, annak minden örömével, nehézségével és fáradalmával, aztán 7 vizsgaidőszak és egy ötös diploma, melyek abszolválása sokkal nehezebb lett volna K. ügynök nélkül. aztán mienk lett szergej, aki sok helyre elvitt már minket, így sok mindent láthattunk együtt, sok közös élménnyel lettünk gazdagabbak. ott van a sok utazás, melyeket mindig szinte az első perctől kezdve az utolsóig élveztünk, mert mi szeretünk együtt utazni, ugyanis a sorban állás és a várakozás is szórakoztató együtt, sőt, még a fáradtság és elcsigázottság is jó együtt, mert hol egyikünk, hol a másikunk lendíti tovább a másikat. a közös filmélmények, a könyvek, az esti zenehallgatások, a reggeli közös készülődések. a családi látogatások, melynek eredményeképpen lassan, de biztosan még K. ügynök családja is megenyhül. mama meg minden alkalommal megkérdezi, ha otthon vagyok vagy telefonon beszélünk, hogy mi van vele, mit csinál, meg puszilja.
szóval ez a sok-sok minden, és a még több, amire hely sincs, hogy leírjam, teszi komplex egésszé azt, ami közöttünk van. és ami a legjobb, hogy ebben a kapcsolatban hárman vagyunk. van K. ügynök, vagyok én, és vagyunk mi. mindkettőnk egyénisége, tervei, törekvései, önálló gondolatai megvannak, melyben számíthat a másik támogatására, de létezik egy fontos, erős közös szövetség is közöttünk.
reméljük, hamarosan fizikailag is hárman leszünk. az lenne csak az igazi öröm, és tenné teljessé az életünket.